Erzsébet-templom |
Az újszegedi Árpád-házi Szent Erzsébet-templom építésének gondolata a XX. század elején vetődött fel egy helybeli lakos, Paulovits Márton kezdeményezésére. Erre az időre valóban indokoltnak tűnt, hogy a gyorsan fejlődő, egyre jelentősebb terület, a Tisza bal partján fekvő Újszeged (akkori nevén Szeged-Erzsébetváros) önálló templommal gazdagodjon. Az elgondolást az itt élők örömmel fogadták, így már 1902-ben bizottság alakult Paulovits Márton elnökletével a majdani templom építésével kapcsolatos ügyek intézésére. A testület - szélesebb körű társadalmi támogatottságban bízva - egyesületet alapított "Magyar Szent Erzsébet Katolikus Templom Egyesület" Szeged-Erzsébetváros néven. 1906-ra elegendő pénz gyűlt össze az építkezés megkezdéséhez az egyesület sikeres gyűjtésének és a város pénzügyi támogatásának, illetve kölcsönének köszönhetően. Még ugyanebben az évben kiírták a tervpályázatot, melyen az első díjat Wihart Ferenc fővárosi építész nyerte. Az építkezési munkálatok 1908 nyarán kezdődtek el, az alapkőletételre ez év augusztus 16-án került sor. Főhajóból és kereszthajóból álló templom épült. A főhomlokzatra egy magas torony, a mellékhomlokzatra pedig két kisebb melléktorony került. A homlokzat neogót stílusú. A templom belső hossza 21 méter, szélessége 13 méter, a toronymagasság 30 méter, a párkánymagasság 12 méter. A lebontott rókusi templomból kikerült három oltár és szószék anyagából új főoltárt, két mellékoltárt és új szószéket készíttettek megfelelő neogót stílusban. A főoltár Szent Erzsébetet, a jobboldali oltár pedig Szűz Máriát ábrázolta. A bal oldalon Szent Kereszt oltárt helyeztek el. A gyóntatószéket és a sekrestyeszekrényt Jamrik József készítette. Orgonaépítésre a szegedi Szoukenik János cégével kötöttek szerződést. A templom története a két világháború közötti időszakban Az I. világháború alatt elvitték a templomból a harangokat és az orgonasípokat. Az orgonát 1922-ben állították helyre, az új harangok pedig 1925-ben készültek el. A templom története a II. világháború alatt és azt követően A II. világháború bombázásai nagy kárt tettek a templomban: a déli ablakok tönkrementek és a torony is belövést kapott. Megsérült továbbá az orgona, feltörték a perselyeket és a szent sírt, megrongálták a szobrokat, összetépték a templomi ruhákat. |